A szerelem hatalma

  Látott-e valaha a Kedves Olvasó olyan alkotást, amely két szerető szív egymás iránti gyengéd érzéseit és sírig tartó szerelmét testesíti meg? Én láttam! Láttam szobrokat, meg festményeket, meg díszkutakat, meg... két érző ember emlékét kirajzolódni a  székesfehérvári Bory-vár atmoszférájában. Mint gyerekkoromban, amikor a felfoghatatlanul bonyolult világ egy titkát megfejtettem.
  Mai rohanó életünktől ugyancsak el kell szakadni, ha meg akarjuk érteni azt az erőt, amely közel negyven évi kitartó munka eredményeképpen létrehozott egy elvarázsolt kastélyt. Beleértve természetesen a békés, meghitt családi otthont is. Mert a hangyaszorgalommal alkotók - Bory Jenő és hitvese, Boryné Komócsin Ilona - itt töltődtek fel energiával, lendülettel. Innen indultak útjukra nap mint nap, megharcolni harcaikat és elviselni kudarcaikat. Közel negyven éven át. Mintha csak a népmesék hősei keltek volna életre.
  Véletlen-e az, hogy a szívünk mélyén mindannyian ugyanarra vágyunk? Akarjuk, hogy szeressenek minket és mi is szeretni akarunk valakit. A minta alighanem a "valódi" anyai szeretet lehetne. Tán húsz éve is annak, hogy a hírhedt rendőrgyilkost - Soóst - kivégezték. Csak egyetlen ember siratta... a saját anyja. Mert az ő szemében nem bűnöző volt, hanem a "kicsi" fia. Ez egy megváltoztathatatlan alaptörvény, ami túlmutat a paragrafusokon és az esküdtszéken is. Mindörökre az ő kicsi fia marad. Alanyi jogon és visszavonhatatlanul. Sokan részesültek gyermekként az érdem nélkül, minden körülmények között kijáró szülői odaadásban, de mégtöbben vannak akik nem! Vannak akik érzelmileg igen terhelt lélekkel élik életüket. Ennek ellenére egyformán keressük azt a személyt, aki a bennünk levő hiányérzetet kitölti feltétel nélküli, csak nekünk szóló, minden körülmények között kijáró szeretetével. A szexuális irányultság sem jelent ebben különbséget. A boldogság nem mindenkinek adatik meg. Ettől oly értékes.
  A szülői szeretettől eltekintve, soha többé nem lesz részünk hasonló "kényelemben". A jó kapcsolat frissentartásáért bizony naponta meg kell dolgozni. Az előbbivel ellentétben felnőttkorunk kapcsolódásai elveszíthetők, törékenyek. Csakúgy mint a kis herceg rózsái. Csalódásaink néha elvehetik a kedvünket a további kilátástalannak tűnő kereséstől és megállunk sebeinket nyalogatni. Néha erre is szükség van! Levonni a tanulságokat, erőt gyűjteni és megtanulni szeretni önmagunkat. Hibáinkkal, hiányosságainkkal együtt.
  Természetesen lehet érzelmek nélkül is élni, nincs bánat, nincs csalódás. Elvégezzük a feladatainkat, eszünk, iszunk, alkalmi partnert kerítünk, néha megnézünk egy-egy jó műsort és kész. Eközben észre sem vesszük, hogy a világ szépségei és csodái mellett megyünk el csukott szemmel. Beutazhatjuk az egész Földet, megnézhetjük, meghallgathatjuk a valaha élt legnagyobb művészek műveit, de mesterséges falainkon nem hatol át a legfontosabb üzenet: örömet találni benne. Pusztán csak történik velünk. Végül lejár a drága időnk, ennyi fért bele. Csak ennyi! Dehát mi akartuk így nemde? A mennyiség végülis megvolt, akár darabszámra kipipálhatnánk. Semmiben sem maradtunk le a többiektől. De ami nem látható és darabra sem mérhető, azt csak mi érezzük... nagyon is.
  Bizony sok munkába telik lebontani védőfalainkat és elhagyni pajzsainkat. De ha egyszer berepül hozzánk az igaz szerelem madara, viseljük gondját nehogy odébbálljon. Vannak akiknek ez már sikerült és ismerik a madár titkát. Ez a titok azonban soha sem kerül napvilágra. Vagy rájön az ember, vagy nem. Boryék kétségkívül rájöttek és évtizedeken át sem felejtették el. De nem írták le az utókor számára. Vagy lehet hogy mégis?
                                                                                                                                                                                                           Gábor