Két zseniális építész, az osztrák származású Fellner és a porosz Helmer a századforduló évtizedeiben megtervezte és megalkotta az európai polgárság színházideálját, és Odesszától Prágáig, Bécstől Budapestig 47 gyönyörűséges színházépület hirdeti azóta is e két nagyszerű tervező emlékét.
A századfordulón Budapest szinte évek alatt vált világvárossá, s dinamikusan fejlődő polgársága létrehozta első saját színházát, s 1896- ban egy év alatt felépült az impozáns Vígszínház, amely mögött az építés évében még mocsaras terület húzódott, ahol banditák, tolvajok és gyilkosok bujkáltak. Aztán pillanatok alatt kiépült körülötte a világszép Budapest. Több mint ezer ember fér be a nézőtérre. Az első pillanataitól kezdve telt házakat vonzott ez a színház. Itt született meg a modern magyar színjátszás és a XX. századi modern magyar polgári dráma. Falai között meghonosodott a könnyű francia vígjáték, a szellemes angol polgári társadalmi szatíra, Bernard Shaw szinte háziszerző lett, a két háború között a XX. századi amerikai dráma is otthonra lelt falai között, elsősorban O’Neill darabjaival. És persze a kezdetektől és folyamatosan: Csehov. Legendás színészei (Varsányi Irén, Hegedűs Gyula, Fenyvesi Emil, Góth és Góthné, Tanay Frigyes, Jávor Pál, Gaál Franciska, Gombaszögi Ella és Frida, Darvas Lili, Muráti Lili, ...) nagy rendezői (Ditrói Mór, Jób Dániel) két megkerülhetetlen törvényt ismertek: mindig korszerűnek, modernnek lenni és a közönséget - a legnemesebb értelemben- szolgálni. Innen indult a világhír felé: Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért, Bródy Sándor, Bíró Lajos, itt aratta zajos sikereit Heltai Jenő, Szomory Dezső, Hunyady Sándor, s a színészek folytatták nagy elődeik hagyományát: Lukács Pál, Jávor Pál, Tolnay Klári, majd a második ötven évben: Páger Antal, Ajtay Andor, Sulyok Mária, Bilicsi Tivadar, Somogyvári Rudolf, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Bulla Elma, Szabó Sándor, Darvas Iván, Benkő Gyula, Tábori Nóra, s a harmadik legendás igazgató. Várkonyi Zoltán, aki színháztörténeti értékű sikerek sokaságával adta tovább az újabb és újabb színházbajáró nemzedékeknek a Vígszínház szeretetét. Zsúfolt házakkal folytatódott tehát a Vígszínház második ötven éve is. Pedig közben voltak pénzügyi csődök, világválságok, világháborúk, diktatúrák, forradalmak, s Budapest ostroma, amikor egy bomba telibe találta az épületet, de 1994- ben régi fényében épült  újjá. S közben egy átmeneti, de nagyon értékes korszak 1951- től 1961-ig: felépítve a romokból, Magyar Néphadsereg Színháza néven indul újra a színház , sok- sok igazgatóval az élén, köztük a legjelentősebbel: Magyar Bálinttal.