A művészettörténészek jelentős része úgy vélekedik, hogy a Szent Korona ma ismert megjelenési formájának összeállítása a 12. század végén, III. Béla uralkodásának idején történhetett, amikor a felső "latin" és az alsó "görög" részeket összeillesztették. Mások jóval korábbra, vagy későbbre teszik ezt az időpontot. Egyesek véleménye az, hogy a korona eleve a mai formájában készült.

Az országalma, világuralmat jelképező éggömb, az ókortól kezdve hatalmi szimbólum volt. Magyarországon először a koronázási paláston István király kezében tűnik fel: ugyanolyan tárgyat tartanak kezükben a vértanúk is. Minden bizonnyal István kezében az uralmat jelképező tárgy a valóságban királyi jelvényként még nem létezett; a királyi pecséteken ugyan már a XI. századtól látható (Péter, Salamon, Kálmán királyok kezében), azt azonban nem lehet tudni, hogy az Árpád-ház melyik uralkodójától vált valóságos jelvénnyé. III. Béla sírjában sem található meg.
A magyar országalma aranyozott ezüstből készült; 8,9 cm átmérőjű, 7,9 cm magasságú; két félgömbből illesztették össze és a tetejére kettős keresztet, az oldalára pedig kis címerpajzsot illesztettek. Teljes magassága 16 cm. A címer árulja el a korát: a négyelt pajzson az Árpádházi uralkodók zománctechnikával készült, ezüst-piros sávos, és az Anjouk liliomos címere díszíti: az országalma tehát a magyar Anjoukhoz kapcsolható, feltehetőleg Károly Róbert uralkodása (1310-1342) kezdetén készítették. Az írásos források pedig csak az Anjou kort követőn említik. A keletrómai császárságban elterjedt, gyakran ábrázolt, és az országalma tetejét is ékesítő kettős kereszt a Konstantinápolyban nevelkedett III. Béla érmein és pecsétjein tűnik fel. Ha volt is a korábbi Árpád-házi uralkodóknak országalmája, azt csak latin kereszt díszíthette. Kettős keresztes országalma először III. Béla fiának, Imrének (1196-1204) a pecsétjén látható.

Lándzsa, Jogar Az első magyar királyok felségjelvényei között kiemelkedő helyet foglalt el az uralkodói lándzsa. Képe ott látható Szent István egyik dénárveretén és az utóbb koronázási palástként használt miseruha is a lándzsát tartó királyt ábrázolja. A ménfői csatavesztést követően Aba Sámuel koronája és aranyozott lándzsája III. Henrik német-római császár zsákmánya lett, aki Rómába küldte azokat. A magyar krónikáshagyomány azonban úgy tudja, hogy Henrik Szent István felségjelvényeivel helyezte vissza Pétert királyságába. Valóban, az aranyozott lándzsa a következő évben is szerepel: Péter ennek átadásával ismerte el Henriket a maga hűbérurának ( 1045 május 26 ). A lándzsa a továbbiakban, talán éppen ezért, eltűnik a magyar királyok felségjelvényei közül, helyét a jogar vette át, amelynek feje hegyikristályból készült, foglalata arany. A jogar a királyi erényt és igazságosságot jelképezi.