Victory at Pákozd
Az 1848. szeptember 29-én megvívott pákozdi csata újabb emlékművét a Velencei-hegység déli nyúlványán, a Mészeg-hegyen 1951-ben állították. A régebbi emlékoszlop, amelyet 1889-ben építettek, Pákozd főutcáján áll. Az emlékműtől széttekintve jól látható a háromszögű csatatér egy része. A csatát Pákozd, Pátka és Sukoró térségében vívta a magyar honvédsereg a Velencei-tó északi partján a Velencei-hegység lankáin és völgyeiben a Székesfehérvárról Budára, a fővárosba futó rövidebbik országút védelméért.
Ez a csata az 1848-49. évi foradalom és szabadságharc fiatal hadseregének első győzelmét hozta a márciusi forradalom vívmányai ellen fellépő, Habsburg birodalmi érdekeket védő Jellasics altábornagy serege felett. A győzelem olyan történelmi időszakban következett be, akkor bizonyította a honvédség harcképességét, amikor a forradalom lélérdekei forogtak kockán. A honvédsereg szervezésében és felállításában Batthyány Lajos, első felelős magyar miniszterelnök kulcsfontosságú szerepet vállalt. A pákozdi győzelem elsősorban erkölcsi és politikai siker volt, amely a szabadságharc egész győzelmes időszakában erőt adott a további küzdelemhez. Ezzel magyarázható az is, hogy 1951 és 1992 között szeptember 29-én itt ünnepelték a Néphadsereg, majd a Fegyveres Erők, végül a Magyar Honvédség napját.
A csatát az 1848. szeptember 28-án a sukorói református templomban tartott haditanács sok vita után határozta el. Az ütközetben a magyar sereg élén Móga János altábornagy állt. A jobbszárnyat Milpökh alezredes, a derékhadat Holtsche tábornok, a balszárnyat Répássy őrnagy, a tartalékot Teleki tábornok, a Velencei-tótól délre állomásozó egységet Perczel Mór ezredes vezette. A hadvezetés jól felderítette a terepet, előnyös pozíciókat foglalt el és időben gondoskodott az oldalfedezetekről is. A magyar haderő összlétszáma meghaladta a 17 ezret.
A vele szemben fellépő horvát és császári-királyi inváziós haderő Jellasics fővezér jelentése szerint a még be sem érkezett tartalékkal együtt 48 ezer főből állt. Hadosztályparancsnokai Kempen, Schmiedl és Hartlieb tábornokok voltak, az utóbbi hadosztálya azonban már csak késve, a csata után érkezett ide. Így a valóságban a Jellasics-hadsereg mintegy 22 ezer fővel vett észt a csatában.
Abban, hogy a magyar sereg védőállásait megtarthatta, döntő szerepe volt Mack József és Jungwirth Károly vezette honvédtüzérségnek. Fontos hadmozdulatot hajtottak végre Guyon Richárd parancsnoksága alatt a pesti, a Perczel testvérek vezetésével a tolnai nemzetőrök, illetve a jobbszárny átkarolását Andrássy Gyula parancsőrtiszt egy kisebb egységgel akadályozta meg.
A fiatal magyar honvédség állásait magtartotta, védelmi célját elérte. Jellasics hadereje viszont a fővárosba vivő út fölötti ellenőrzést nem tudta megszerezni, hadi célját nem érte el, a szeptember 30-án megkötött háromnapos fegyverszüneti megállapodás hatálya alatt a csatateret elhagyva Bécs felé vette útját.
Mindkét fél csatában elszenvedett veszteségeit csak becsülni lehet: körülbelül 50-50 halottra és sebesültre utalnak a források.
Az oldalfedezeteknek és a hadsereget nagy lelkesedéssel és elszántsággal támogató népfelkelésnek döntő szerepe volt abban, hogy Jellasics seregét elvágták a tartalékától. Székesfehérvárott hagyott helyőrségét október 3-án fegyverezte le a fehévári nép. Így sikerült megakadályozni azt is, hogy a fővezér által sorsára hagyott Roth és Philippovics tábornokok vezette tartalék hadtest a városba bevonuljon. A már visszavonuló seregrészt a Perczel Mór és Görgei Artúr vezette oldalfedezet, a Fejér megyei népfelkelők, valamint a Csapó Vilmos vezette tolnai népfelkelők a Bárándnál, Tácnál és Káloznál elszenvedett vereségek után október 7-én fegyverezték le Ozoránál. A magyarok ozorai diadala betetőzte az inváziós hadsereg pákozdi kudarcát.
The monument
of the Pákozd battle of 29 September 1848 was erected on the Northern extension
of the Velence hill, on Mészeg-hill in 1951. The earlier monument - a column
built in 1889 - stands in the main street of Pákozd. When looking round
from the monument we have a clear view of the battlefield of triangle shape.
The Hungarian armed forces fought their battle in the region of Pákozd,
Pátka and Sukoró, on the Northern side of lake Velence on the slopes and
in the valleys to protect the main road connecting Székesfehévár with Buda,
the capital.
This Battle brought the first victory to the new army of the 1848-49-year
revolution and war of independence against the troops of lieutenant-general
Jellasics protecting the interests of the Habsbug Empire against the achievements
of the March revolution. The victory took place and demonstrated the power
of the Hungarian army in a historical period when the key achievments of
the revolution were at risk. Lajos
Batthyány the first responsible Hungarian prime minister played a key
role in organizing and setting up the army. The victory at Pákozd was both
moral and political success, that energized all the battles and fights
during the glorious period of the war of independence. This is the reason
for between 1951 and 1992 the day of the People's Army was celebrated on
29 September, and later on this day was devoted to the Armed Forces, and
most recently the Hungarian Army Day has also been celebrated on this date.
The decision about the battle was made on 28 September 1848 after lengthy
debate of the war council held in the protestant church of Sukoró. The
hungarian troops were headed by lieutenant-general János Móga, the right
wing by liutenant-colonel Milpökh, the main body by general Holtsche, the
left wing by major Répássy, the reserve troops by general Teleki, the troops
in the Southern region of Velence lake were commanded by colonel Mór Perczel.
The management successfully scouted the area, occupied advantageous position
and provided for the flank guards as well. The total headcount of the Hungarian
troops exceeded 17 thousand.
According to the reports of the commander-in-chief Jellasics the headcount
of the Croat and Imperial and Royal forces was 48 thousand without the
reserve troops. The commanders of the division were generals Kempen, Schmiedl
and Hartlieb, although the later one arrived only later, after the battle.
Actually the Jellasics troops participated with a headcount of 22 thousand
in the battle.
The Hungarian troops were able to protect their defense positions which
is primarily due to the field artillery headed by József Mack and
Károly Jungwirth. The national guards of Pest and Tolna took significant
military actions under the command of Richard Guyon and the Perczel
brothers, respectively, while Gyula Andrássy orderly officer successfully
protected the right wing with a small unit.
The young Hungarian army managed to keep its positions, and achieved
its defense objectives. The armed forces of Jellasics were not able to
hold control of the road to the capital, did not reach their objective
and during the three-day armistice they left the battlefield and to take
their way to Vienna.
The losses suffered by the parties can be estimated only: according
to the sources 50 - 50 soldiers died or were wounded.
The flank guards and the territorial army ardently supporting the Hungarian
troops played a key ole in cutting the Jellasics troops from their reserves.
On 3 October the population of Fehérvár disarmed the garrison troops left
in Székesfehérvár. So they mamaged to prevent the invasion of the town
by the reserve troops commanded by generals Roth and Philippovics, left
alone by the commander-en-chief. The retreating troops were disarmed at
Ozora on 7. October by the flank guards of Mór Perczel and Atúr Görgei,
the territorial army of Counties Fejér and Tolna headed by Vilmos Csapó,
after the defeats suffered at Báránd, Tác and Káloz. The victory of the
Hungarian troops at Ozara completed the defeat of the invasion troops at
Pákozd.